Ai Weiwei, Létkör

 

Fordíthatnánk az élet körforgásának, de ebben Ai Weiwei biztosan nem hisz, legfeljebb a nietzschei örök visszatérésben. Mások életforgatagnak mondják, de ami itt elénk tárul, az inkább mindannyiunk életköre, a drága, az egyetlen, csak most a sokaság felől nézve.  Nem mulaszthatjuk el, Ai Weiwei  "létkőr" című kiállításának bemutatóját, ahol újra teás elemek bukkannak fel.

Ai Weiwei - "Létkőr" című kiállításának bemutatóján újra teás elemeket használt fel. Ai Weiwei installációiban gyakran bukkan fel konkrétan vagy elvontan a tea, és a teás eszközök, volt már, hogy teából épített teaházat, de igen emlékezetes egy tonna tea című műve, ami azóta sem fogyott el. A 2015 óta utaztatott és évről-évre kibővített kiállításon tulajdonképpen három nagyobb, egymáshoz lazán kapcsolódó, a "Létkör - Life cycle " címmel összefogott kiállítási anyag jelenik meg.  A korábban már bemutatott napraforgómag és Mao képe mellett most  törött teáskannák százezrei tűnnek fel, a napraforgómag installáció közvetlen szomszédságában párhuzamos elrendezésben.

Napraforgómagok

Ha a 2010-ben bemutatott, a Jingdezhenben egyenként legyártott és kézzel festett miliónyi porcelán napraforgómag installáció a társadalomba szerveződő, a sokaságban elveszni tűnő és mégis szilárd individuumot mutatta be, akkor a Song korabeli törött teáskannák az időt terítik elénk. A napraforgómagokat a közhiedelemmel ellentétben nem egy valamiféle hatalmas rabszolgák által kiszolgált gyárban, hanem a jingdezheni porcelán kézműves manufaktúrákban gyártotta 1600 keramikus.

Teáskannák

A kiállításnak ez a második része a "Spouts - csőrök" munkacím alatt már 2015 óta utazik a világban  (Peking, Bécs és Isztanbul után most Los Angelesben jár) és egy hatalmas platformon mintegy 300 ezer törött teáskannát, abból is elsősorban a csőröket, sőt felfelé állva elrendezett, elnémult csőröket mutat be.  A teáskanna torzókat szemlélve első pillantásra kételkedhetnénk abban, hogy ezek valóban Song korabeli (960-1279) teáskannák lennének, de Kínában minden lehetséges. Főleg azért kételkedünk, mert akkor még kevésbé voltak csőrösek a kannák, a mai használati értelemben nem is léteztek, másrészt, mert mi ahhoz vagyunk hozzászokva hogy ilyen antikvitást rettegve, hét lakat alatt örizzük.   Egyes értelmezések szerint a teáskannacsőrök igazából szájakat jelentenk, mégha a teáskanna szája más is, mint az emberé, de önkéntelen az asszociáció, a beszéd szabadságára.  Szerintem inkább az idő érdekes ebből, a valaha folyékony, esetenként sok sok generációt kiszolgálr teáskanna csőrökön ki és lefolyt tea, vagy víz ideje vetül elénk. A művet kísérő szöveg szerint ezek a törött kannák valóban törött kannák, amelyeket a kerámiaműhelyben elkészülés után rutinszerűen törtek el  a keramikusok, ha nem jól sikerült a kivitelezés. Ez egyébként ma is így szokás.

Az élet egy lehetőség

"Úgy gondolom, hogy az élet egy lehetőség.  Ez azt jelenti, hogy úgy utazunk át ezen a csodálatos Univerzumon, mint egy utazó, de ezt nem mindig ismerjük fel, sőt legtöbbször csak visszapillantva válik érthetővé, éppen mielőtt a teljes sötétség beállna...   Nagyon drámai időket élünk .Azt ami részben, vagy egészében megtörténik velünk, a társadalom nagyon gyors változása miatt nem sikerül átlátnunk és megértenünk. Az internet elterjedése mellett az emberek egymástól nagyon eltérő kultúrákban és környezetben élnek. A kiállításon bemutatott figurák emberi alakok, de egyben az állatöv jegyeiként és az emberi lét bizonyos módjaként is értelmezhetőek, történetekkel, emlékekkel arról, hogy mit gondolunk magunkról. Ezek pedig jól illeszkednek egymásba, hiszen a modern társadalom színpadán, modern időkben élünk anélkül, hogy igazából értenénk, mi történik velünk az életünk folyamán. Bár csak otthon ülünk, de mind politikai, mind társadalmi és egzisztenciális szempontból is felgyorsult, bizonytalan és egy barátságtalan versenytől fűtött világban élünk, és végeredményben nem ismerjük fel a saját terünket, otthonunkat, többek között azért, mert minden, minket körülvevő alkotórész, sőt porszem minden pillanatban átalakul körülöttünk."

 

Mese a hegyekről és a tengerekről

A harmadik rész az élet színpadára kipakolt efemer, áttetsző, fából, bambuszból megrajzolt ember és istenvázak kompozíciója, az állatöv jegyeinek különös, könnyed, légies ábrázolása. Az egész kompakt, egységes és mégis áttetsző, minden pillanatban változó külsőt öltő, nem-szobor,.

A mű egyébként a 2017-es monumentális "Law of the Journey" kiállítás továbbgondolása, amikor is felfújható fekete gumicsónakot állított ki a globális menekültválság művészi megjelenítéseként. Itt is egy hatalmas csónak köré épül fel minden, de a kínai papírsárkányok gyártástechnológiáját felhasználva bambuszból. A csónak körül bambuszból és selyemből készült  mítikus figurák , amelyekhez a Kr előtti IV. században keletkezett Shan-hai Ching (Könyv a hegyekről és a tengerekről) c. kompendium szolgált ihletőül. A figurákat a világ papírsárkány fővárosban, Weifangban készítették, ahol több mint 700 éve foglalkoznak papírsárkányok sárkány gyártásával.

A csónak körül idézetek Szent Ágostontól Hannah Arendt-től, emberségről, menekülésről.

Először is, nem szeretjük, ha „menekülteknek” neveznek.

Az egész kiállítás egy hatalmas Fekete Dobozban épül fel, ekörül pedig az Ablakok (2015) kiállítás elemei láthatóak, amelyek szintén mítikus elemeket használ kortárs, modern művekkel keverve gazdag utalásokkal Duchampra és Jasper Johnsra és persze magára Ai Weiweire.

Mi pedig  nézzük az elnémult, partra vetett, tátogó teáskanna csőröket.

Ai Weiwei: Life Cycle from Marciano Art Foundation on Vimeo.